A Medves-fennsíkon, Salgótarjántól ÉK-re egy 625 méter magas vulkáni kúpon találjuk Salgó várát. A név jelentése “fénylő, ragyogó, verőfényes, napsütötte hely, hegycsúcs”. Festői, zsákszerű egymásra rakódott szürke bazaltoszlopok fogják közre azt a magot, melyre a középkori vár épült.
Salgó vára a 13. században épült, az 1241-42-es tatárjárás után. A vár építtetése a környéket uraló Kacsics nemzetség Illés ágához tartozó Simon bán nevéhez fűzödik.
A 16. századra megérkező török áradat a környéket is fenyegette. A legenda szerint 1554 őszén érkezett a törökök követe, hírül adva, hogy Kara Hamza szécsényi bég, óriási ágyúival földig rombolná a várat, amennyiben nem adják fel magukat. A halálra rémült védők gondolkozás nélkül elfogadták az ajánlatot, mert a szemben lévő hegycsúcson álló kerekekre fektetett hatalmas fatörzseket a ködös időben ágyúknak nézték.
A történelem során többször is ostrom alá került, a legnagyobb veszteségeket a török megszállás alatt szenvedte a 16. században. A várat az 1980-as években indítványozott régészeti feltárás mentette csupán meg.
Fotó: Illési János (airpixel.hu)
A fennmaradt várfal maradványokból következtetve a kutatók szerint a vár eredetileg három részre oszlott. A felső vár a kiemelkedő szikla tetején állt. A hosszan elnyúló középső vár körülvette a felső várat is. Az alsó vár helyét mára már csak az északnyugati oldalon fennmaradt néhány falmaradvány jelzi.
Petőfi Sándor 1845 nyarán látogatta meg a várromot, az itt szerzett élményei hatására született meg Salgó című költeménye. A költő látogatásának emlékét emléktáblával örökítették meg.
“Talán nem volt Magyarországon vár, mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem legfelső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.” – Petőfi Sándor
További infók: http://www.salgovar.hu/Kezdolap.html
Galéria:
